Interjú Sági Gyulával

Gyula Sági, Hungarian Artists

Hányszor hallottad: „Mikor visszatérünk a régi kerékvágásba” Nem, nem fogunk visszatérni, új eszközök, új gondolatok kellenek, melyek segítenek célba érni. Nem visszafelé nézünk, nem arra megyünk.

HINSA:  Van olyan támogatás, ami most is ugyanúgy elérhető, mint két éve?

Gyula:    Berlinben van.

  • Ha nem NKA, és nem MMA, akkor ki? Hol találsz hathatós segítséget nyújtó támogatásra ezeken, és a nagyon szűk kör számára elérhető Derkó, Capa, Pécsi ösztöndíjakon felül?
  • Nemzetközi pályázatok, open call-ok, stb
  • Milyen hasznod származott a pandémia időszakából lelkileg, művészileg?
  • Több időm volt, kevesebben zavartak.
  • Ki segített túl az esetleges anyagi nehézségeiden?
  • A német állam
  • Mi volt a legnagyobb kihívás számodra?
  • Szociális kapcsolataim leépülése személyes jelenlét hiányában,
  • Légy őszinte, ha nem változott semmi benned, körülötted az elmúlt másfél évben. Ha így van, mesélj, hogyan élted meg éppen ezt a változatlanságot.
  • Végre nyugalomban azzal foglalkozhattam, amit a legjobban szeretek.
  • Ha volt valamilyen megjelenésed, hogyan tudott az létezni az online térben, volt-e haszna, jó tapasztalata az online megnyitónak, a zoom-os találkozóknak, a digitálisan kivitelezett kiállításnak?
  • Nem, az online kiállítás olyan dolog, mint rózsát szagolni gázálarcban. Online nem lehet kiállításra menni. Online a legjobb esetben is csak tájékozódni lehet. Műélvezetről azonban szó sincs.
  • A Covid bekúszott a művészetedbe, vagy nem érintette azt? Ihletett a helyzet, vagy csinálod tovább, amit eddig is, nincs ebben változás. Ha van, milyen módon épült be az új szituáció, ha nincs, miért nincs jelentősége a művészetedben a járvány következményeinek?
  • Az én inspirációim időtlenek és univerzálisak, így azt hiszem rám közvetlen, érezhető hatást nem gyakorol, gyakorolhat egy pandémia.

Menu