Interjú Sági Gyulával

Hányszor hallottad: „Mikor visszatérünk a régi kerékvágásba” Nem, nem fogunk visszatérni, új eszközök, új gondolatok kellenek, melyek segítenek célba érni. Nem visszafelé nézünk, nem arra megyünk.

HINSA:  Van olyan támogatás, ami most is ugyanúgy elérhető, mint két éve?

Gyula:    Berlinben van.

• Ha nem NKA, és nem MMA, akkor ki? Hol találsz hathatós segítséget nyújtó támogatásra ezeken, és a nagyon szűk kör számára elérhető Derkó, Capa, Pécsi ösztöndíjakon felül?

• Nemzetközi pályázatok, open call-ok, stb
• Milyen hasznod származott a pandémia időszakából lelkileg, művészileg?
• Több időm volt, kevesebben zavartak.
• Ki segített túl az esetleges anyagi nehézségeiden?
• A német állam
• Mi volt a legnagyobb kihívás számodra?
• Szociális kapcsolataim leépülése személyes jelenlét hiányában,
• Légy őszinte, ha nem változott semmi benned, körülötted az elmúlt másfél évben. Ha így van, mesélj, hogyan élted meg éppen ezt a változatlanságot.
• Végre nyugalomban azzal foglalkozhattam, amit a legjobban szeretek.
• Ha volt valamilyen megjelenésed, hogyan tudott az létezni az online térben, volt-e haszna, jó tapasztalata az online megnyitónak, a zoom-os találkozóknak, a digitálisan kivitelezett kiállításnak?
• Nem, az online kiállítás olyan dolog, mint rózsát szagolni gázálarcban. Online nem lehet kiállításra menni. Online a legjobb esetben is csak tájékozódni lehet. Műélvezetről azonban szó sincs.
• A Covid bekúszott a művészetedbe, vagy nem érintette azt? Ihletett a helyzet, vagy csinálod tovább, amit eddig is, nincs ebben változás. Ha van, milyen módon épült be az új szituáció, ha nincs, miért nincs jelentősége a művészetedben a járvány következményeinek?
• Az én inspirációim időtlenek és univerzálisak, így azt hiszem rám közvetlen, érezhető hatást nem gyakorol, gyakorolhat egy pandémia.